Nyolcadik fejezet

Jacen Qorl pilótaülése mögött állt, és az ajkát harapdálta. Tamith Kai fenyegetően magasodott föléjük. A fiú Jainára pillantott, de úgy érezte, hogy nem tehetnek semmit.

Legalábbis egyelőre nem.

A gyűrű alakú árnyakadémia dokkfedélzetének ajtaja az űr légüres terében hangtalanul félresiklott, és villogó, sárga fények irányították Qorl hajóját a fedélzetre. A birodalmi pilóta rutinos mozdulatokkal kezelte a műszerfal billentyűit, és Jacen észrevette, hogy Qorl nyomorék keze meggyógyult legutóbbi találkozásuk óta. Amikor Qorl vadászgépe lezuhant a Yavin 4 dzsungelében, a férfi bal karja súlyos sérülést szenvedett, amit megfelelő orvosi felszerelés hiányában nem tudott rendbe hozni. Így egy ócska bőrdarabbal rögzítette testéhez a végtagot, amely a sérülés következtében idővel elsorvadt.

– Mi történt a karjával, Qorl? – kérdezte Jacen. – Meggyógyították, mint ahogy a jediakadémián tették volna?

Qorl a fiú felé fordult.

– Nem gyógyították meg. Kicserélték. Ez droid kar, de jobb, mint az eredeti. Erősebb és ügyesebb, sokkal több funkciót el tud látni.

– Nem kellett volna droid karral pótolni a régit – mondta Jacen. – Mi meg tudtuk volna menteni a sérült végtagot.

Qorl kifejezéstelen arccal fordult a műszerek felé.

– Most már mindegy, megtörtént. A karom jobb és erősebb.

A birodalmi hajó besiklott a hangárba; a villogó sárga fény visszaverődött a tükörsima fémfalakról. A bejárattal szemközti falon hatalmas ablakokat lehetett látni, amelyek mögött aprónak tűnő alakok tevékenykedtek. Nyilvánvalóan ez volt az irányító központ.

A hajó leszállt, az ajtók pedig bezárultak. A növendékek a baljóslatú Árnyakadémia foglyai lettek.

Tamith Kai kapcsolatba lépett az irányító központtal.

– Aktiválják az álcázóberendezést! – adta ki a parancsot határozott hangon.

Bár Jacen nem látott, nem érzett semmi különbséget, biztos volt benne, hogy a hatalmas űrbázis egy pillanat alatt eltűnt, és helyette csak a sötét világűr illúziója maradt, ahol senki sem találhatja meg őket.

Egy csapat rohamosztagos kíséretében Tamith Kai kivezette a foglyokat az űrsiklóból. Hamarosan elérték a hangár ajtaját, amely közeledtükre önműködően kinyílt.

Az ajtó túloldalán egy ezüstszínű köpenyt viselő fiatalember állt. Sima bőre és ezüstös haja szinte csillogott a fényben, tökéletes alakját mintha márványból faragták volna. Jacen még sohasem látott ilyen szép férfit.

– Isten hozott benneteket, új növendékek! – mondta kellemes, szinte dallamos hangon. – Brakiss vagyok, az Árnyakadémia vezetője.

Jacen nem tudta palástolni indulatait.

– Brakiss?! Már hallottunk magáról. A Birodalom kémeként jött a jediakadémiára, hogy megszerezze Skywalker mester tudását.

Brakiss elmosolyodott, mint akit megrohannak az emlékek.

– A fivéremnek igaza van – folytatta a vádaskodást Jaina. – Skywalker mester azonnal felismerte, hogy ki maga, de megpróbálta a jó oldalra állítani… Azt hitte, sikerül kiűzni magából a Gonoszt.

Brakiss mosolya egy pillanatra sem halványult el.

– Tehát így mondta el nektek? Skywalker mester és én nem értettünk egyet az erő elsajátításának kérdésében. De el kell ismernem, hogy egyvalamiben igaza volt. Vissza kell hozni a jedik hatalmát. Felismerte, hogy a jedi lovagok védték meg és tartották fenn a régi köztársaság rendjét. Ők egyesítették a hanyatló kormányokat, és tartották őket életben, amikor már minden elsüllyedt az anarchiában. De most már anarchia uralkodik a Birodalom maradványain… – folytatta – Ezért kell létrehoznunk egy ütőképes hadsereget. Már találtunk megfelelő vezért – Brakiss elmosolyodott. – De szükségünk van a saját sötét lovagjaink támogatására, akik legyőzik az Új Köztársaságot, és létrehozzák a Második Birodalmat.

– De az anyánk az új köztársaság egyik vezetője! – vetette közbe Jacen. – Ő nem gonosz. Nem kínoz meg embereket, és nem raboltat el senkit.

– Minden a perspektíván múlik – jegyezte meg Brakiss.

– És ki ez az új vezér? – kérdezte Jaina. – Maguknak mindegy, ki az, csak a Köztársaság ellensége legyen!

– Hallgass! – mondta fenyegetően Tamith Kai. – Ti nem tehettek fel kérdéseket, csupán engedelmeskedtek az utasításoknak!

Jaina arcába szökött a vér.

– Nem fogunk együttműködni magukkal! Hiába raboltak el minket azzal a szándékkal, hogy engedelmes növendékek legyünk! Skywalker mester és a szüleink végigkutatják a galaxist, hogy, megtaláljanak minket! És meg is fognak találni, ebben biztosak lehetnek!

A hátuk mögött álló Lowie elveszítette a türelmét, és törni-zúzni kezdett. Az egyik rohamosztagos felemelte a fegyverét.

– Meg ne próbáld lelőni! – állt Jacen a rohamosztagos és a wookiee közé.

– Mit tettek Em Teedee-vel, Lowie tolmácsdroidjával? – kérdezte Jaina meglepően hivatalos hangon. – Szüksége van rá, hogy kommunikálni tudjon. Vagy itt minden rohamosztagos beszéli a wookiee nyelvet?

– Visszakapja a kis droidját – mondta Tamith Kai.– Amint befejeződött az átprogramozása.

Brakiss intett a rohamosztagosoknak.

– Gyerünk, kísérjük őket a szállásukra! A kiképzésük hamarosan kezdetét veszi. A Második Birodalomnak nagy szüksége van a sötét lovagokra.

– Sohasem fognak áttéríteni minket – jelentette ki határozottan Jaina. – Csak az idejüket vesztegetik.

Brakiss mosolyogva nézte a lányt.

– Majd meglátod, hogy áttérítünk.

A rohamosztagosok gyűrűt alakítottak ki körülöttük, majd kopogó léptekkel megindultak a fedélzet fényes fémfelületén.

Az Árnyakadémia nem volt olyan kényelmes, és díszesen berendezett bázis, mint Lando búvárállomása. A falakat nem festették pasztellszínűre, és andalító zene sem törte meg a támaszpont csendjét. Mindenütt a fényes fémfelületet lehetett látni, valamint a bejáratok mellett a falra erősített parányi kompjúterterminálokat.

– Ez egy egyszerű katonai bázis – tájékoztatta a növendékeket Tamith Kai. – Nem bajlódtunk luxuscikkek beszerzésével. De arról gondoskodtunk, hogy mindannyian külön szobát kapjatok. Így alkalmatok lesz a meditációs gyakorlataitok elvégzésére és a sötét erők megismerésére.

– Nem! – kiáltott fel Jaina.

– Inkább együtt maradnánk – tette hozzá Jacen, amit Lowbacca morgása is megerősített.

Tamith Kai hűvösen végigmérte a növendékeket.

– Nem kérdeztük a véleményeteket. Azt teszitek, amit parancsolunk.

A folyosó egyik kiszélesedéséhez érkeztek, ahonnan ajtók nyíltak. Itt három csoportra oszlottak. Brakiss vezette a rohamosztagosok egy kisebb csoportját, akik Jainát a jobb oldali folyosón vezették tovább. Egy nagyobb létszámú csoport Tamith Kai vezetésével Lowbaccát kísérte, míg a maradék katona Jacent kísérte a bal oldali folyosón.

– Várjanak! – kiáltotta Jacen, miközben úgy nézett a húgára, mintha utoljára látná. Jaina visszapillantott nagy barna szemével. Izgatottnak látszott, de azután büszkén felemelte a fejét, és továbbindult. Jacen is igyekezett bátorságot meríteni a lány magatartásából. Még mindig abban bíztak, hogy valahogy sikerül kimászniuk ebből.

Az őrök végigkísérték Jacent egy hosszú folyosón, végül megálltak egy ajtó előtt. Az ajtó kinyílt, az őrök pedig beterelték Jacent egy kicsi, négyzet alakú szobába, amely barátságtalannak és kényelmetlennek látszott. A helyiségben nem volt olyan készülék, aminek a segítségével kommunikálni tudott volna bárkivel.

– Ez lesz a szobám? – kérdezte hitetlenül.

– Igen – válaszolt a rohamosztagosok parancsnoka.

– És hogyan tudom értesíteni magukat, ha szükségem lesz valamire?

Az őr kifejezéstelenül bámult rá fehér sisakján keresztül.

– Kibírod addig, míg valaki idejön – mondta, majd kilépett a folyosóra, az ajtó pedig a helyére siklott. Jacen egyedül maradt a szűk helyiségben.

Azután a fény is kialudt.